A repcében előforduló gombás fertőzések kezelése - Jó Gazda A repce, mint fontos mezőgazdasági kultúra, sajnos nem mentes a gombás fertőzésektől, amelyek komoly károkat okozhatnak a termésben. A megfelelő kezelés és megelőzés kulcsfontosságú a termésvéde

Az őszi káposztarepce termesztésének sikeressége tavasszal nem csupán a gyomirtáson múlik; sokkal inkább a rovarkártevők és a gombás fertőzések ellen folytatott hatékony védekezés határozza meg a termés eredményességét. Ha ezeket a területeket elhanyagoljuk, az súlyos terméskiesést és gazdasági veszteségeket eredményezhet.

A gombás fertőzések közül a fómás és a fehérpenészes megbetegedések a leggyakoribbak, amelyek a mezőgazdasági kultúrákat sújtják. Különösen a repce esetében figyelhető meg, hogy az őszi hónapokban - főként csapadékos időjárás mellett - hajlamos a fómás levélfoltosság és a szártő rákos elfajulásának kialakulására. A kórokozó számára az ideális környezetet a tartós nedvesség biztosítja, így a hosszú esős időszakok kedveznek a szaporodásának. A korai vetés is hozzájárul a problémához, mivel a repce túlnövése sűrű lombtömeget eredményez, amely a szeles időjárás ellenére sem szárad ki megfelelően. Ez a körülmény segíti elő a fertőzés elterjedését. Az első jelek a leveleken elhalt foltok formájában jelentkeznek, melyek szürkés árnyalatot öltve mutatják a kórokozó jelenlétét. Néhány nappal később a foltokon megjelennek a piknídiumok, amelyek hatalmas mennyiségben bocsátják ki a konídiumokat, így terjesztve a fertőzést. Az őszi fertőzések különösen veszélyesek, mivel könnyen átterjedhetnek a szártőre, ami a növény rákos elfajulásához és akár pusztulásához is vezethet.

A nagyobb problémát ez a kórokozó tavasszal és a nyárelő folyamán okozza. A fertőzött levelekről kiinduló fertőzések átterjednek a növény szártövére, amely ennek következtében lilás - fekete színt vesz fel, ún. rákosodás lép fel, és a fertőzés helye felett levő szervek (virágok, becők) későbbi fejlődése erősen visszamarad.

A fómás fertőzés kialakulásához nem csupán az előbb említett tényezők járulnak hozzá, hanem bármilyen, a növény felületén keletkező seb is potenciális kaput nyithat a kórokozók előtt. Például, a repce szárát megrongáló ormányosok tevékenysége, illetve a kalciumhiány következtében jelentkező szárrepedések is elősegíthetik a fertőzés elterjedését.

Napjainkban az elvetett repcefajták és hibridek java része rezisztens a fómás levélfoltossággal és szárrákkal szemben. Ez azt jelenti, hogy a nagyon öreg leveleken előfordulhatnak levél tünetek, de a szártőre a kórokozó már nem jut el. Ugyanakkor a repce termesztési technológiájában a regulátorozás mind ősszel - mind pedig tavasszal már bevált gyakorlatnak számít. Az erre a célra regulátorként használt triazol hatóanyagú készítmények a csúcsirányú növekedés visszafogása mellett jó hatékonysággal korlátozzák a fómás megbetegedést is.

A regulátoros kezelések szempontjából a legoptimálisabb időszak a szárba indulás kezdeti fázisa. Fontos, hogy alapos állomány-felvételezéssel felmérjük, milyen mértékben serkentették az őszi kezelések az oldalhajtások megjelenését és fejlődését. Olyan növénykultúrák esetében, ahol az oldalhajtások már jelentős mértékben fejlődtek, a további kezelések nem indokoltak. Csak abban az esetben érdemes valamilyen triazol fungicidet, mint regulátort alkalmazni, ha az a megfelelő időpontban, egy másik, célzott inszekticides kezelés kíséretében történik.

A fehérpenészes szártő- és szárkorhadás kórokozójának több száz gazdanövénye van, többek között a napraforgó, a kertészeti kultúrák (paprika, dinnye) és a gyomnövények. A szántóföldi kultúrák közül elsősorban a repcére és a napraforgóra veszélyes.

A kórokozó a talajban rejtőzködő szaporító struktúrák, azaz szkleróciumok segítségével vészelheti át a hideg téli hónapokat. A megfertőzött növények talajjal érintkező részein először barnás elszíneződés, majd fokozatosan szürkéskék elhalás figyelhető meg, amely végül a növény teljes pusztulásához vezet. Ezen kívül a kórokozó képes a talaj felszínén vagy annak közeli rétegeiben lévő szkleróciumokból tölcsérszerű apothéciumokat kialakítani, amelyek aszkospórák kibocsátására képesek, így új fertőzéseket indíthatnak. Ehhez azonban kedvezőbb körülményekre van szükség: magasabb hőmérsékletre, bőséges csapadékra és árnyékos, nedves környezetre.

A kórokozó ellen a virágzás elején, legfeljebb annak első harmadában kell védekezni. A kémiai növényvédelem meglehetősen tág lehetőséget nyújt a védekezésre. A kezelés során ugyanakkor nem szabad elfeledkezni arról, hogy akármilyen jól felszívódó készítményt is használunk, a növényvédő szerrel lehetőleg minél gondosabban kezeljük, fedjük le a növények felületét. Ilyenkor célszerű a permetlé mennyiségét megnövelni és segíteni a permetlé a lombozatba való bejuttatását és megtapadását. Ehhez a repce viaszos levélzete miatt tapadásfokozó használata javasolt.

A fehérpenészes korhadás egy olyan biológiai folyamat, amely a faanyagok lebontásával jár, és gyakran a fehér penészgombák tevékenységének eredménye. Ezek a gombák képesek a cellulóz és lignin lebontására, így hozzájárulnak a faanyag természetes körforgásához. A fehérpenészes korhadás különösen kedvező körülmények között terjed, ahol a fa nedvességtartalma magas, és a hőmérséklet is ideális a gombák növekedéséhez. A folyamat során a faanyag elveszíti szilárdságát és tartósságát, ami hosszú távon káros hatással lehet a szerkezetek stabilitására. Fontos tehát a megelőzésre és a megfelelő karbantartásra figyelni, hogy elkerüljük a fehérpenészes korhadás következményeit. ellen biológia készítmények is bevethetők. A Pythium oligandrum hatóanyagú Polyversum a fómás betegség és a fehérpenészes korhadás ellen is hatékony védelmet biztosít, de igényli az egyenletes kijuttatást. Hatékonysága nedves körülmények között jobb lehet bármely szintetikus hatóanyagénál, ugyanakkor extrém szárazság esetén ez jelentősen csökkenhet is. (sz)