A drámai őzpopuláció-csökkenés már Csongrád-Csanád vármegyére is hatással van.

Soós László, a Maros-Csongrád Tájegység fővadásza kifejtette, hogy fájó szívvel szemlélik az elképesztő mértékű őzpusztulást Dél-Alföldön és Csongrád-Csanád vármegyében. A fővadász hangsúlyozta, hogy a helyzet rendkívül bonyolult, és az utóbbi két évben számos tényező hatása összeolvadt - számolt be róla a Délmagyar.hu.

A pusztulás okait debreceni és budapesti laboratóriumokban is alaposan tanulmányozzák, az elhullott állatokból vett minták elemzése révén. Soós kifejtette, hogy a probléma az utóbbi 2-3 évben főként Békés és Csongrád-Csanád vármegye keleti területein, valamint Bács-Kiskun, Jász-Nagykun-Szolnok és Hajdú-Bihar vármegyékben észlelhető.

A vérminták elemzése során elsősorban a műtrágyákból eredő nitrit- és nitrátmérgezés, a rágcsálóirtó szerek alkalmazása miatt bekövetkező vérzékenység, valamint a betiltott növényvédő szerek által előidézett klórozott szénhidrogének nyomainak felkutatására összpontosítanak.

Csongrád-Csanád vármegyében a 2000-ben több mint 14 ezerre becsült őzek egyedszáma 2022-re megduplázódott, majd a 29 ezres állomány mostanra 24 ezerre csökkent. A Csongrád-Csanád vármegyében még ennél is rosszabb a helyzet, itt 30 százalékkal csökkent az őzállomány.

A fővadász hangsúlyozta, hogy az ügy kapcsán komoly kihívások merülnek fel, hiszen az őz, mint pákosztos lény, gyors emésztésű, ami azt jelenti, hogy naponta többször is étkezik, és változatos táplálékot keres. A modern nagytáblás, intenzív mezőgazdasági rendszerek azonban nem kínálnak számára megfelelő táplálékforrást.

Továbbá, a tartósan száraz időjárás, a hosszantartó forróság, valamint a hosszú ideig fennálló légköri aszály következtében a növények párologtató nyílásai bezárulnak. Ennek következményeként a növényvédő szerek nem képesek felszívódni, és az őzek táplálkozása során magas koncentrációban találkozhatnak toxikus anyagokkal. Ráadásul a vegyszerek és műtrágyák alkalmazása bélgyulladások kialakulásához is vezethet.

Az őzpopuláció csökkenésének hátterében több tényező is fellelhető, mint például az élőhelyek degradációja, a vízhiány és az éghajlatváltozás. Soós figyelemreméltó példaként említette az újonnan megjelenő gombafajokat, amelyek mérgező anyagai súlyos idegrendszeri problémákat idézhetnek elő. Ezenkívül hasonló fertőzések is állhatnak a dámok agancstövének korhadása mögött, ami komoly hatással lehet a szaporodási folyamatokra is.

A jelenlegi aszályos nyár, valamint a korai betakarítás következtében fellépő táplálékhiány tovább rontja az őzállomány immunrendszerének állapotát. Ennek következményeként a vadon élő állatok szervezetében könnyen elszaporodhatnak a különféle külső és belső kórokozók, valamint paraziták. Ez pedig azt jelenti, hogy az állatok rosszabb kondícióval néznek szembe a hideg téli hónapokkal, ráadásul a megnövekedett sakálpopuláció is súlyosbítja a helyzetet.

Soós megközelítése alapján a vadgazdálkodás csupán egy apró részét képezi a komplex ökológiai rendszernek, amelyet átfogóan kell szemügyre venni. Az állomány védelme érdekében folyamatos fejlesztések zajlanak a természetes élőhelyeken, részben pályázati források felhasználásával. Ezen erőfeszítések részeként csendereseket telepítenek, itatókat alakítanak ki, vadföldeket művelnek, és a ragadozók állományát is csökkentik.

Az őzállomány jelentős visszaesése miatt a vadászatra jogosultak kénytelenek voltak csökkenteni az őzhasznosítást. Jelenleg is aktívan kutatják az okokat, hogy célzott és hatékony intézkedésekkel tudják mérsékelni a populáció tovább csökkenését.