A csók, amely mindent megváltoztatott: egy világbajnok és egy elnök sorsát alakította át végérvényesen.

Hétfő délelőtt, negyed tizenegykor egy madridi bíróságon elindult Luis Rubiales, a Spanyol Királyi Labdarúgó Szövetség volt elnökének büntetőperének tárgyalása. Az eset már világszerte ismertté vált, mivel Rubiales 2023. augusztus 20-án, a sydneyi világbajnokság döntője után váratlanul szájon csókolta az aranyérmes spanyol válogatott kiemelkedő játékosát, Jeni Hermosót. Az incident nem csupán egy hatalmas botrányt robbantott ki, hanem feljelentést és jogi eljárást is eredményezett.

Ahogy azt az Index is beszámolta, hétfő délelőtt elindult Luis Rubiales büntetőperének tárgyalása egy madridi bíróságon. A megidézett tanúk és vádlottak – Rubiales mellett Jorge Vilda, a spanyol női válogatott korábbi szövetségi kapitánya, Rubén Rivera, a szövetség egykori marketingfőnöke, valamint Albert Luque, a lemondott sportigazgató – tíz óra körüli időben érkeztek meg a San Fernando de Henares-i bíróságra, amely Madrid agglomerációjához tartozik. A tanúk meghallgatása negyed tizenegykor kezdődött.

Elsőként Jeni Hermosót, a sértettet hallgatták meg. A 34 éves játékos, aki jelenleg a mexikói Tigres csapatában játszik, szembetűnően megtört állapotban érkezett, csupán néhány nyomot őrizve korábbi önmagából. Két és fél órán át mesélte el az eseményeket, amelyek az emlékezetes napon történtek, valamint a hazaérkezését követő élményeit.

"Az a nap, amikor világbajnokokká váltunk, alapjaiban rengette meg az életem" - kezdte megosztani érzéseit a sportoló. Hermoso kiemelte, hogy már az első pillanattól fogva az volt a célja, hogy hivatalos lépéseket tegyen, ezért beszélt ügyvédjével és ügynökségével, sőt, még azelőtt megkezdte a szükséges eljárásokat, hogy az ügyészség beidézte volna. De mi is zajlott le azon a különleges, ugyanakkor sokkoló augusztus 20-án?

A győzelmi ünnepség során először Letizia királynő fogadta a tiszteletet, akit lánya követett, majd pedig Rubiales lépett a színre.

Öleléseink összefonódtak, és én csak annyit tudtam kinyögni, hogy milyen őrült kalandot éltünk meg együtt. Ő pedig elmosolyodott, és azt mondta, hogy nélkülem nem lettünk volna világbajnokok. A következő pillanatban azonban éreztem, ahogy hirtelen megragadja az arcomat, és szenvedélyesen szájon csókol. Olyan intenzíven, hogy szinte megdermedtem. Attól a perctől kezdve minden körülöttem elhalványult, mintha egy film megállt volna; egy rövid időre semmit sem láttam, sem hallottam, csak a szívem zakatolását éreztem.

Jeni szívében fura érzés bontakozott ki, mintha egy árnyék borult volna az ünneplés fényes pillanataira. A főnököm hirtelen ajkait az övére tapasztotta, és a lányban megfordult a gondolat: ez a gesztus teljesen kifogott magából az ünnepség kereteiből. Az öröm, ami a világbajnokság megnyeréséből fakadt, hirtelen zavaros és kellemetlen lett, hiszen ilyen helyzetben ilyesminek sosem lett volna szabad megtörténnie.

Úgy éreztem, hogy az emberek körülöttem egyáltalán nem értékelik a jelenlétemet. Ez a pillanat azonban beárnyékolta életem legboldogabb napját. Soha nem vágytam arra, hogy átéljem ezt a csókot, és még csak nem is sejtettem, hogy ez megtörténhet. Olyan volt, mintha a becsületembe tapostak volna.

Jeni az emelvényen megosztotta a történteket két játékostársával, Alexia Putellasszal és Irene Paredesszel, miközben a színpadon a figyelem középpontjába került.

A mindenségit, Rubiales megcsókolta Alexiát! Erre ő csak annyit mondott, hogy de milyen szenvedélyesen tette ezt!

Jeni az esetről beszámolt bátyjának, Rafa Hermosónak is, aki ott volt a sydneyi stadionban. Azt mondta neki, bárki is kérdezné, mondja azt, hogy nem tud a csókról. Az ünnepséget követően az öltözőben pezsgőt bontottak a lányok, de mielőtt nagyon belemelegedtek volna a dorbézolásba, Jeninek szóltak, hogy odakint várja Rubiales.

Azt állította, hogy mindenki a csókról diskurál, a közösségi médiában is hemzsegnek az erről szóló posztok, és hogy ideje lenne megállítani a pletykákat. Én viszont megjegyeztem, hogy az egész ügy csak még inkább felerősödik, hiszen az, amit tett, egyáltalán nem volt helyénvaló. Ekkor ő elkezdte magyarázni, hogy a csók a pillanat hevében jött létre. Én azonban visszautasítottam ezt az érvet, mondván, hogy teljesen tisztában volt a tetteivel.

Ezután autóbusszal indultak a repülőtérre. A járműben mindenki elmerült a videók nézegetésében, és a hangulat igencsak fergetegesre sikeredett. A társaságban egy különösen vicces mém is felbukkant, amely már régóta hódította meg az internetet: Iker Casillas és felesége, Sara Carbonero csókolóznak, majd az arcuk hirtelen Rubiales és Hermoso arcává változik. Jeni is nevetett a többiekkel, hiszen az ilyen szórakoztató pillanatok csak még inkább feldobták az utazás élményét.

Amikor megérkeztünk a repülőtérre, és leszálltunk a buszról, odaállt elém Patricia Pérez, a válogatott sajtófőnöke és Pablo García Cuervo, a kommunikációs igazgató. Elém raktak egy előre megírt szöveget, amit be kellett volna olvasnom, és ami kihúzta volt az ügy méregfogát. Én azonban azt mondtam, hogy semmit sem fogok beolvasni, és csináljanak azt, amit akarnak, csak engem hagyjanak békén.

A repülőgépen zajló események valóban a legkülönösebbek közé tartoztak.

Amikor hátrafelé indultam a mosdóhoz, összefutottam Rubialesszel, aki lelkesen javasolta, hogy készítsünk egy közös videót. A felvételen azt kellett volna mondanom, hogy mindez az én beleegyezésemmel történt. Merthogy szexuális támadással vádolják. Aztán olyasmit mondott, amit soha nem fogok elfelejteni: "Te is tudod, hogy mindketten ugyanazt szeretnénk." Ezen a kijelentésen végképp felháborodtam.

Miután megérkeztek Madridba, Jeni élete egy szempillantás alatt pokollá vált. Az újságírók és lesifotósok szinte megszállták a környéküket, és minden lépését figyelték. Még egy egyszerű vacsorához sem tudott elmenni az édesanyjával anélkül, hogy ne zaklatták volna. A pillanat, amikor leültek egy étterem teraszán, szinte mágnesként vonzotta a mikrofonokat és kamerákat, és az interjúkérések sosem akartak véget érni.

Amikor néhány napra Ibizára látogattunk, a szövetség részéről folyamatosan zaklattak. Nyomást gyakoroltak rám, hogy igyekezzek elrendezni a dolgokat. De én nem engedtem, mert tisztában voltam azzal, hogy ami történt, az nem volt helyes. Valójában Madridban nem éreztem magam otthon, így végül Mexikóba szerződtem a Tigréhez.

Hétfő délután körülbelül itt tartott a tárgyalás, miután a tanúkat öt órán át folyamatosan kihallgatták.