Íme 9 filmes gonosztevő, akik a világ legabszurdabb és legidiótább mesterterveivel sokkolták a közönséget: 1. **Dr. Evil (Austin Powers)** – Ki más akarna egy holdbázist építeni, hogy a világot egy mindenki által utált, elavult technológiai eszközzel zsa

Ezek a gazfickók akár még a főszereplő sorsát is könnyedén megpecsételhették volna, ha nem a világ legelképesztőbb ostobaságait forralják össze.

A Die Hard-sorozat első filmjének főgonoszának testvére, Simon Gruber (akit Jeremy Irons alakít) kezdetben úgy tűnik, hogy a John McClane ellen irányuló bosszú motiválja. Azonban hamar kiderül, hogy csupán figyelemelterelésről van szó: Simon valójában egy nagy bankrablásra készül. Felmerül a kérdés, hogy miért is vonja be McClane-t az ügybe, amikor jól tudja, hogy a rendőr bármilyen helyzetben is képes komoly veszélyt jelenteni. Hiszen Simon rendelkezett elegendő pénzzel, hűséges társakkal és megfelelő eszközökkel ahhoz, hogy a hatóságok figyelmét más irányba terelje a mesteri rablásának lebonyolítása érdekében. De nem, neki muszáj volt bonyolítani a dolgokat, és ostoba játékokat szervezni McClane-nek, ahelyett, hogy a valódi céljára összpontosított volna. A multitasking következménye végül nem marad el: ahogyan Hans tette, Bruce Willis karaktere is elintézi őt a saját, részeges és kaotikus stílusával.

Egy igazán őrült filmhez valóban illenek a hasonlóan őrült gonosztevők. Arnold Schwarzenegger karaktere, Mr. Jégcsap, egy félelmetes tervet sző: el akarja fagyasztani a világot, hogy örök téli birodalmát megalkothassa. Eközben Uma Thurman karaktere, egy zöldszívű, de elborult gondolkodású mutánsnövény-vezér, a bolygót szeretné elárasztani a saját furcsa, növényi teremtményeivel. A helyzet még külön-külön is abszurd, de a csavar akkor következik be, amikor a két őrült szövetségre lép. Senkinek sem jut eszébe, hogy a két eltérő terv valójában teljes mértékben üti egymást, így a világ megmentése helyett inkább egy hatalmas, zöld és jégkockákkal teli káoszt hoznak létre.

Elég nyilvánvaló buktatója akad Deacon Frost (Stephen Dorff) tervének, aki a Föld teljes lakosságát vámpírrá akarja változtatni, hogy létrehozza az általa vizionált tökéletes társadalmat. Viszont heló-heló: a vámpíroknak embervérre van szükségük a túléléshez, és ha nem marad ember, az összes éhen halna. Esetleg egymás vérét szívnák? Akkor meg egy kevésbé utópisztikus, konstans gyilkoldává válna a világ.

Voldemort, a rettegett Sötét Nagyúr (Ralph Fiennes) és az ifjú Barty Kupor (David Tennant), aki a Mordon álarcát öltötte magára, egy egész évet töltöttek azzal, hogy Harry Potter győzelmét biztosítsák a Trimágus Tusán. Céljuk az volt, hogy a fiút a Sötét Nagyúr közelébe juttassák, és ehhez a verseny végén a Trimágus Kupa hoppkulccsá való átalakítását választották. De vajon miért éppen ezt a bonyolult utat választották, amikor bármilyen tárgyat, akár Harry egy teáscsészéjét vagy fogkeféjét is át tudták volna alakítani teleportáló eszközzé? Az igazság az, hogy a Sötét Nagyúr tervei mindig is tele voltak furfanggal és szimbolikával. A Trimágus Kupa, mint a hősiesség és a verseny szimbóluma, nem csupán egy egyszerű eszköz volt, hanem a hatalom és a dicsőség megtestesítője is. Ezzel a módszerrel Voldemort nemcsak Harryt akarta elcsábítani, hanem a fiatal varázsló szívében is elültetni a kétség magvait, hiszen a verseny, amelynek mindenki ünnepelte a bátorságát, egyben a sötét erők csapdáját is rejtegette. Így a bonyolult tervük nem csupán a célt szolgálta, hanem egyben a hatalom, a manipuláció és a pszichológiai játék része is volt.

A tízes évek elején egy különös tendencia kezdett kibontakozni a mozik világában: a főgonoszok egyre gyakrabban választották azt a stratégiát, hogy szándékosan hagyták magukat elfogni a hősök által, csak hogy később drámai módon kiszabaduljanak. Gondoljunk csak a Skyfall hírhedt antagonista, Javier Bardem karakterére, akinek a tervei nem voltak éppen mesteriek: a sikerét az határozta meg, hogy az MI6 csapatának sikerült rákötni a birtokában lévő, vírust tartalmazó adathordozót a központi informatikai rendszerükre, ahelyett, hogy inkább karanténba zárták volna, és megpróbálták volna feltörni. Szerencsére a brit titkosszolgálat éppen elég naivnak bizonyult ahhoz, hogy asszisztáljon a tervhez, így megvalósulhatott a film izgalmas harmadik felvonása.

A Samuel L. Jackson által megformált karakter annyira dühös a globális felmelegedés miatt, hogy még a világ megmentésére irányuló mestertervét sem képes alaposan átgondolni. A célja, hogy a világot elárassza olyan szupertelefonokkal, amelyek képesek bárkit őrült gyilkológéppé változtatni az általuk kibocsátott jelek révén – kivéve természetesen Valentine-t és szövetségeseit, akik készséggel megfizetik a jelblokkoló árát. Azonban nehezen elképzelhető, hogy a világ legnagyobb gazdagjainak ez a megoldás valóban kedvező lenne: hiszen ha mindenki más elpusztul, nekik maguknak kellene megművelniük a földet, állatokat tenyészteniük vagy vadászniuk a túlélésért.

Lex Luthor (Jesse Eisenberg) lenyűgöző terve, amelynek célja, hogy megdöntse Superman uralmát és megvalósítsa saját ambícióit, a következő pontokban ötvözi a genialitást és a manipulációt: 1. **Információgyűjtés**: Lex alaposan tanulmányozza Superman gyengeségeit és múltját, hogy kihasználhassa azokat. 2. **Ellenségkép kialakítása**: A közvélemény manipulálása révén Lex Superman ellen hangolja a lakosságot, bemutatva őt mint fenyegetést. 3. **Technológiai fölény**: Fejlett technológiáját és a Kryptonit erejét felhasználva készít egy fegyvert, amely képes legyőzni a Krypton szuperhősét. 4. **Szövetségek kialakítása**: Lex próbálja megnyerni mások támogatását, például Batmanét, hogy együttműködjenek Superman ellen. 5. **Kaotikus helyzetek generálása**: Olyan eseményeket provokál, amelyek Superman figyelmét elterelik, ezáltal lehetőséget teremtve saját tervei végrehajtására. 6. **Bűntudat keltése**: Lex Superman-et olyan döntések elé állítja, amelyek morálisan megkérdőjelezhető helyzeteket eredményeznek, ezzel tovább erősítve a társadalom bizalmatlanságát. 7. **Hatalom megszerzése**: Végső célként Lex a hatalom csúcsára kíván kerülni, manipulálva mind a politikai, mind az üzleti szférát, hogy megvalósítsa elképzeléseit. Ezek a lépések tükrözik Lex Luthor ravaszságát és elszántságát, ahogyan küzd a világuralomért és a saját elképzelései megvalósításáért.

Milyen okok vezérlik Luthort mindezek mögött? Nos, a film ezzel a kérdéssel már nem foglalkozik olyan részletesen.

Miután Palpatine (Ian McDiarmid) "valahogy visszatér", rögtön neki is áll elkövetni az összes hibát, amelyek anno a végzetéhez vezettek A Jedi visszatérben. A terve az, hogy belecsalja a hősöket egy nagyszabású támadásba szupererős serege ellen, miközben megpróbálja megrontani a főhős Jedit. Reynek ráadásul azt is elárulja, ha megöli őt, akkor képes lesz megszállni a testét - amelynek következtében persze Rey nem is akar semmi ilyesmit csinálni. Aztán őszintén meglepődik, amikor - a Darth Vadernél sokkal látványosabban vívódó tanítványa - végül ellene fordul, és a megrontani kívánt Jedi az ő segítségével öli meg őt. Legközelebb legyünk kreatívabbak, kedves Sheev.

A Szerelem és mennydörgés legérdekesebb aspektusa kétségtelenül Christian Bale Gorr szerepének megformálása. Ennek ellenére a film alapötlete, amely szerint a gonosz elrabolja Asgard összes gyermekét, hogy csapdába csalhassa Thort és megszerezhesse tőle a kalapácsát, megkérdőjelezhető. A történet során világossá válik, hogy Gorr sokkal erősebb, mint a mennydörgés istene, hiszen egy párbajban simán felülkerekedik rajta. Akkor hát miért kell ennyire bonyolítani a helyzetet? Talán sokkal logikusabb lenne, ha egyszerűen odament volna Thorhoz és legyőzte volna őt, anélkül, hogy gyerekeket rabolna el és cseleket forralna.